Bizonyára mindenkinek van emléke egy első randevúról, egy várva-várt találkozásról a kiszemelt NAGY Ő-vel. Emlékszik a készülődés izgalmára. Fürdés, hajmosás (esetleg fodrász felkeresése a jobb frizura reményében), borotválkozás, fogmosás, illatfelhőbe burkolózás, a legcsinosabb ruha kiválasztása, hosszas próbálgatás a tükör előtt. Tanácsot kérünk barátoktól, szülőktől, olyan emberektől, akiknek adunk a véleményére. Miért csináljuk mindezt? Mert tetszeni akarunk a másiknak, mert el akarjuk adni magunkat. Mert tudjuk, hogy ezen az első benyomáson milyen sok múlik. Itt dől el, hogy lesz-e folytatás, hogy létre jön-e az „üzlet”.

Ugyanezt tesszük akkor is, amikor használt autónkon szeretnénk túladni. Kitakarítjuk kívül belül, esetleg még autókozmetikába is elvisszük, illatosítót helyezünk el a kocsiban. Függetlenül attól, hogy közvetlenül mi szeretnénk foglalkozni a vevőkkel, vagy rábízzuk az értékesítést egy szakemberre, minden esetben kipakoljuk belőle a személyes tárgyainkat, kidobáljuk a szemetet, és kicsinosítjuk az autót. Hiszen tudjuk, mennyire fontos az első benyomás, ezen múlik, lesz-e folytatás, ki akarják próbálni az autót, vagy továbbállnak a következőhöz. Úgy tekintünk rá, mint egy árucikkre.

És mit teszünk akkor, amikor az egyik legértékesebb vagyontárgyunkat, az ingatlanunkat szeretnénk piacra dobni? Megdöbbentő, de a többség sok esetben semmit. Lefotózza úgy, ahogyan éppen használja a lakását, ír róla két-három semmitmondó adatot, és közzéteszi. A legtöbben arra sem veszik a fáradságot, hogy megmérjék a távolságokat és érthető alaprajzot készítsenek. A hirdetésben odaírják, hogy nem kérnek szakértői segítséget, pedig szemmel láthatóan nagy szükségük lenne rá. De az igazán elszomorító az, amikor azt látni, hogy az eladó ugyan megbízott ingatlanközvetítő(ke)t, de szó nélkül hagyta, hogy ilyen galád módon elbánjanak az otthonával.

Nem hajította ki a lakásából, amikor a „szakértő” egy mobiltelefonnal fotózgatta a száradó gatyákat.

Nem keltették fel a gyereket, nem raktak rendet a szobákban, nem pakolták el az ételmaradékot, nem mosogattak el…

Azaz, nem készítették fel a lakást az első randevúra. Miért csinálják mindezt? Talán nem akarják, hogy valakinek megtetsszen az ingatlan? Nem is akarják igazán eladni? Vagy csak nem tudják, hogy milyen sok múlik az első benyomáson?

Nem szégyen segítséget kérni profi szakemberektől. Egy egyszerű rendrakás is sokat segíthet, de aki biztosra akar menni, az igénybe veheti az igen népszerű home staging szolgáltatást. A kettő között nagyságrendileg akkora a különbség, mint a között, hogy otthon hajat mosunk, vagy fodrásszal készíttetjük el a frizuránkat. A home staging során a lakberendezőnk kis mértékben átrendezi a lakást a meglévő bútorok felhasználásával. Néhány kisbútort esetleg ideiglenesen lecserél, dekorációs kiegészítőkkel, műnövényekkel, faliképekkel, egymáshoz harmonizáló textíliákkal turbózza fel a lakást. A mai okostelefonokkal is lehet jó minőségű képeket készíteni, de a profi lakásfotózáshoz ennél sokkal több kell. Nem csak megfelelő felszerelés, de érzék és rutin is szükséges egy-egy jó kép elkészítéséhez. Ha pedig még ingatlan séta vagy bemutató videó is készül az eladásra kínált lakásunkról, akkor igazán mindent megtettünk, hogy sikerre vigyük az első randevút a VEVŐ-vel. Ha a hatalmas kínálatból valaki kiválasztja a mi ingatlanunk hirdetését, akkor már elértük, hogy van kivel tárgyalni. Természetesen, ahogyan az első randevúnak sem biztos, hogy lesz folytatása (nem működik a kémia a két fél között), úgy az érdeklődőből sem biztos, hogy vevő lesz. De ha a hirdetésünk nem elég vonzó, akkor biztosan nem akarja senki megtekinteni az eladásra kínált ingatlanunkat, a hasonlattal élve: nem jön el senki a randevúra. Ha pedig nincs vevő, akkor nem kel el az áru.