Csonka Judit ingatlanértékesítő mesélte el nekünk egyik szívmelengető történetét, melyet örömmel osztunk meg olvasóinkkal.
Juditot összehozta a sors és az ismerősi köre Marika nénivel, egy kedves idős asszonnyal, aki egész addigi felnőtt életét Pécsen, a férjével közösen épített családi házban élte le. Amikor az idős hölgy férje elhunyt, Marika néni sokáig vívódott magában, mit kezdjen a hatalmas házzal.
Lánya már évekkel azelőtt a fővárosba költözött, unokái is Pesten járnak óvodába. Egyetlen élő testvére Budapest környékén él a családja körében, egykori barátai közül pedig már sokan elmentek. Néhány hónap elteltével nagy elhatározásra jutott, eladta a pécsi házat, mely az elmúlt ötven évben otthonául szolgált. Ekkor került kapcsolatba Judittal, akit megkért, segítsen neki a fővárosban lakást keresni. Judit heteken keresztül küldte Marika néninek az igényeinek megfelelő ingatlanajánlatokat, de mindhiába. Amikor megkérdezte tőle, miért nem tetszik egyik-másik lakás, a kedves idős asszony mindig azt felelte, nem tudja elképzelni, hogy mostantól az legyen az otthona. Judit hiába kérte, hogy jöjjön el és nézze meg, hátha beleszeret, Marika néni hajthatatlan volt. Az egyik lakást elhanyagoltnak találta, a másikat túl sötétnek, a harmadikat zsúfoltnak, a negyediket túlzottan sterilnek, élettelennek, és így tovább. Egy szerdai napon aztán lelkesen hívta fel Juditot, egészen másmilyen volt a hangja, mint az azt megelőző hetekben. Azt mondta, amit aznap délelőtt küldött neki az ingatlanértékesítő, az lesz az igazi, azonnal meg szeretné nézni. Csütörtökön már a kora reggeli vonattal megérkezett, olyan izgatott volt, mint egy kisgyerek. A fiatal pár, aki a lakást árulta, türelmesen végighallgatta a néni élettörténetét, miközben lopva többször egymásra mosolyogtak. Marika néni nem tudta, és nem is akarta titkolni lelkesedését. Gyönyörködve nézte a különleges képkeretet a konyha falán, melyet kihajtva a kis család fotói tárultak elé. Ahogy kiléptek a lakásból, Marika néni gyengéden Judit karjára tette ráncos kezét, mélyen a szemébe nézett, és azt mondta:
- Juditkám, ez az én új otthonom. Ugye segít nekem megvenni?
- Ne tessék aggódni – felelte Judit –, mindent megteszek a cél érdekében.
Miután elköszöntek egymástól, Judit azonnal felhívta a fiatal párt, és tájékoztatta őket Marika néni vételi ajánlatáról. Ekkor jött a hidegzuhany. A férfi nagy sóhajtással közölte, hogy egy befektető is meg szeretné venni az ingatlant, aki előző nap nézte meg. Ráadásul az üzletember félmillióval több pénzt kínált a lakásért. De megnyugtatta Juditot, hogy még nincsen minden veszve, mert este átbeszélik a feleségével. Mindkettőjüknek nagyon szimpatikus volt a néni, a feleségét a nemrég elhunyt nagymamájára emlékeztette. Judit késő estig azon tépelődött, mit mond majd Marika néninek, ha az eladók mégsem mellette döntenek. Ügyfelével egyelőre nem közölte a rossz hírt, azt ígérte neki, pénteken délelőtt felhívja. Pénteken reggel nyolc óra után néhány perccel csörgött Judit telefonja. A pár hölgy tagja hívta. Azt mondta, azért döntöttek a néni mellett, mert este, amikor lefektették pici gyermeküket, mindketten arra gondoltak, milyen szerencsés az a másik két kisgyerek, akinek ilyen kedves nagymamája van, milyen boldog gyerekkoruk lesz, ha Marika néni a közelükben él. És látták, hogy a néni ugyanúgy beleszeretett a lakásba, ahogyan annak idején ők is.
Marika néni három hónapon keresztül készült a nagy költözésre, időnként izgatottan várva, időnként kétségek között gyötrődve. Ameddig a birtokbavétel napját várta, eladogatta régi bútorait, bedobozolta mindazt, amit magával akart vinni az új otthonába, elbúcsúzott a szomszédjaitól.
Judit ott volt ügyfelével az ügyvédnél, és elkísérte a birtokbaadáskor is. A lakásig tartó rövid úton a néni megsúgta Juditnak, azon izgul, hogy vajon üresen is olyan otthonosnak fogja-e érezni a lakást. Marika néni remegő kézzel vette át a kulcsot az ajtó előtt. Amikor lenézett, egy kézzel szőtt lábtörlőt vett észre, rajta a felirattal: „Isten hozott itthon”. Könnybe lábadt tekintetét a fiatalokra emelte, akik mosolyogva bíztatták, nyissa ki új otthonának ajtaját. Marika néni megilletődve lépett be az új életébe, és örömmel fedezte fel, hogy a fiatal pár otthagyta ajándékba azt a képkeretet, amit első látogatásakor megdicsért. Aztán óvatos mozdulattal kinyitotta a keretet, és hangos zokogásban tört ki. A képkeretből immár saját unokáinak és lányának fotói mosolyogtak rá.
Miközben Judit is próbálta felitatni saját könnyeit, a fiatalok elmesélték, hogy megkeresték a néni lányát az egyik közösségi oldalon, és titokban elkérték tőle a képeket.
Egy hónappal később Marika néni felhívta Juditot. Elmesélte neki, hogy a lakásavatóra meghívta új otthona régi tulajdonosait is, és olyan jól érzi magát, mintha világ életében itt élt volna. Mielőtt letette a telefont, mellesleg megemlítette, hogy az egyik új barátnője a szomszéd épületben szeretné eladni a lakását, és természetesen ő azonnal Juditot ajánlotta közvetítőnek.
