Lakberendezőnk által kaphatunk bepillantást, milyen állapotokkal találják szembe magukat, akik hazánkban ma ingatlant keresnek:

„Baráti társaságunk egyik tagja keresett meg egy teljesen hétköznapi kéréssel. Üzletfeleivel szeretnének egy olyan nagyobbacska ingatlant megvásárolni, ami zöldövezetben, Budapest peremén vagy az agglomerációban van, felújítandó vagy befejezetlen állapotú, és két tágas lakást lehet belőle kialakítani. A felújítást ők végzik, de azt, hogy megvalósítható-e az ingatlanban a tervezett átalakítás, az én terveim alapján döntenék el. Eladhatóság szempontjából az a fontos, hogy a lakások a mai igényeknek megfelelően amerikai konyhás nappalival és két-három hálószobával rendelkezzenek majd, a felújítást követően.

Barátunk azt mondta, már belefáradt a keresgélésbe, és az üzletfelei is kezdenek elégedetlenkedni. Azt gondoltam, mi sem egyszerűbb ennél, hiszen a vásárlásra szánt keretösszeg – a leendő ingatlan paramétereihez képest - magasabb a piaci árnál.

Néhány óra keresgélés alatt tizenöt hirdetés maradt fenn a szűrőn. Ebből tizenhármat „ingatlanos szakemberek” hirdettek, magyartalan, sokszor érthetetlen megfogalmazással, homályos vagy semmitmondó képekkel, és csak elvétve akadt közöttük olyan, aki egyáltalán alaprajzot is mellékelt a leíráshoz.

Barátunknak megtetszett a listából egy magánszemély által hirdetett szerkezetkész ház, így elmentünk megnézni. Előzetesen megkaptam a mérnök által készített terveket, de nem akartam elhinni, hogy valóban azt építették meg, mert a belső elrendezés teljesen ésszerűtlen és élhetetlen volt. Aztán a helyszínen kiderült, hogy semmin nem változtattak. A szomszéd ház, és a befejezetlen épület jobb oldala között egy előszobányi szélesség, azaz 120 cm van. Az épület felső szintjén a mérnök erre az oldalra tervezte a hálószobákat, a mesterek megépítették, a tulajdonos pedig elfogadta! Hol veszett el a józan ész? Az alsó szinten ezen az oldalon, teljesen logikusan, a mellékhelyiségek, a vizesblokk kapott helyet. A kérdésemre, hogy ugyan miért nem így tervezték a felső szintet is, a tulajdonos csak annyit felelt hümmögve és vállvonogatva, hogy nem tudja, de így eléggé megbonyolította az építést a vízvezetékek és a szennyvízcsatorna elhelyezése. A nappali teret mindkét szinten „L” alakúra tervezték, amiben kihívást jelent kialakítani a konyha- étkező-társalgó területet. Hazaérve átterveztem a belső tereket, amit megnehezített a ház hosszanti tengelyén  végigfutó tartófal is. Nem voltam igazán megelégedve a végeredménnyel, de biztos voltam benne, hogy amikor kiszámolja a befektető csoport az átalakítás és befejezés költségét, elvetik majd ezt az ingatlant. Nem tévedtem.

A következő próbálkozásom egy olyan hirdetésre esett, ahol ideális méretű telken két önálló ház állt. Gyanús volt, hogy több mint húsz hirdetést találtam róla. Megkerestem azt a hirdetést, ahol a legbővebb információt lehetett megtudni, és egészen jól értelmezhető, ingyenes programmal szerkesztett alaprajzot is tett fel az ingatlanos. Csak egyetlen dolgot nem értettem: az alaprajz nem tartalmazta a belső lépcső helyét, a fotón pedig látszódott, hogy az egyik épület kétszintes. Mivel nem szeretek telefonálgatni, nem voltam rest az összes hirdetést végigolvasni, az összes feltett képet átnézni. Kutató munkám alatt döbbenten láttam, hogy a különböző ingatlanirodák lelkes munkatársai egymásról másolják a szöveget. Gondolatban mindegyiknek kiosztottam egy-egy kettes alát, mert még ahhoz sem vették a fáradságot, hogy az eredetileg megírt szövegben javítsák a helyesírási hibákat. Vagy itt tart a magyar nyelv oktatása? Senki nem tud helyesen írni? Végül a lépcsővel kapcsolatos kérdésemre nem találtam választ, így kénytelen voltam telefonos segítséget kérni. A magyarázat egyszerű: az a ház eredetileg gazdasági épület volt, és egy létrán lehet felmászni a felső szintre. A térképmásolaton ez az épület nem szerepel, és nincs lakhatási engedélye. Mivel két lakóház áráért hirdetik a szóban forgó ingatlant, ez egy darabig még biztosan felesleges munkát ad az ingatlanosoknak.

Ebből tanulva azokat az ingatlanokat, amelyeket két irodánál több hirdeti, ki is töröltem a listámról. Hiszen biztosan hasonló probléma van velük, ha ilyen sokan próbálják eladni, de mégsem sikerül. Nem is beszélve arról, ha télvíz idején nyári fotókat látok, vagy megállapítható a hirdetési felületen, hogy több, mint fél éve tették fel a hirdetést. Végül nem sok maradt rajta a listán.

Barátunk közben jelezte, hogy bővíthetjük a keresési területet, illetve az árban is mehetünk feljebb. Ezért a következő napokban új listát készítettem. A legnagyobb fejtörést az alaprajz hiánya okozta, mert a legtöbb ingatlannál az álló mobiltelefonnal készített fényképekből, és a kissé zagyva szöveges leírásból kellett összerakni, hogy hogyan is nézhet ki az épület. Elfogyott a türelmem, és úgy döntöttem, nem fecsérelek több időt a mozaikdarabkák összerakására. Ezért kiválasztottam azokat az épületeket, ahol az alapterület nagysága, az ingatlan elhelyezkedése, valamint az ár megfelelőnek tűnt, majd két soros levélben megkértem az ingatlanosokat, hogy küldjenek nekem alaprajzot. Ezzel egy olyan lavinát indítottam el, amelyre magam sem számítottam.

Jött az első, amire a beruházó barátunk csak annyit mondott: – Óvodai rajzpályázaton sem lenne díjazott…

Kicsit szabadkozott az ingatlanos, azt mondta, nem büszke erre a munkájára. Gondolom, a szülei sem lennének rá büszkék, ha ezt látnák. A leírás alapján egy óra alatt megszerkesztettem az alaprajzot, nagyjából ennyi időt kellett volna rászánnia az ingatlanosnak is:

Éppen elkezdtem a belső terek áttervezését, amikor felhívott az ingatlanos, és azt mondta, ügyfele már nem árulja az ingatlant, mert valamilyen pereskedésbe kezdett. És ez most derült ki? Miért nem kommunikál egymással a megbízó és a megbízott? Talán nem ez lenne mindkettőjük érdeke?

Egy nagy iroda közvetítője írta a válaszában, hogy nem rendelkezik alaprajzzal, de ha nagyon szeretném, akkor az iroda értékbecslője néhány nap múlva elkészíti azt. Igen, nagyon szeretném, hiszen látnom kell, hol vannak a tartófalak, és hol helyezkednek el a külső nyílászárók. Egy felújítandó és átalakítandó ingatlannál ez sarkalatos kérdés. Az alaprajz természetesen azóta sem érkezett meg…

Egy kisebb iroda referensnője felhívott, és vidáman közölte, hogy azért nem készített alaprajzot, mert rém bonyolult a ház elrendezése. De bármikor szívesen megmutatja az ingatlant. Amikor elmagyaráztam neki, miért fontos az alaprajz, csodálkozva felkiáltott:

-  Nahát, milyen sokat tud az ingatlanokról, nő létére!

-  Igen, nekem is ez a szakmám… – feleltem, és bíztam benne, hogy a hangsúlyból megértette a célzásomat. Elég kellemetlen, ha egy ingatlanszakértő nem tud annyit az ingatlanokról, mint egy lakberendező, és irreleváns, hogy milyen nemű az illető.

Aztán találtam olyat is, amiből rájöttem, hogy nem csak a magyar nyelv oktatásával, de a matematika tanításával is komoly gondok lehetnek:            

Azon is fel vagyok háborodva, amikor egy „ingatlanszakértő” készít ugyan alaprajzot, de odaírja, hogy tájékoztató jellegű! – így felkiáltójellel. De miért? Miért nem képes egy szakértő pontosan lemérni a távolságokat, és megszerkeszteni egy valós alaprajzot? Azt sem bánom, ha tollal rajzolja, de azért annyit csak meg kellett tanulnia az alsó tagozatban, hogy 12 = 12. Vagy manapság nem így tanítják?

Aztán végre úgy tűnt, megtaláltam az igazit, ahol az emeleti alaprajz így nézett ki a hirdetésben:

Végre egy szerencsés ingatlanos – gondoltam –, akinek nem kellett bajlódnia az alaprajzkészítéssel, mert a megbízójától megkapta az eredeti mérnöki tervet. Gyorsan kimentünk a helyszínre, ahol a tulajdonos várt a kapuban. Mielőtt bementünk volna, tíz percen keresztül magyarázta, hogy mi épült meg másképpen a felső szinten. Közben az ingatlanos csendben állt, és mosolygott mögötte. Megnéztük, lemértük, hazaérve megrajzoltam. Ez a valóság:     

Kínomban már én is mosolygok, bár legszívesebben sírnék.

Rengeteg profi ingatlanos van, fantasztikus technikai eszközök állnak rendelkezésre egy ingatlan virtuális bemutatásához, mégis labdába rúghatnak a kóklerek. Rábízza valaki az 50-60 millió forintot érő ingatlanját egy „szakértőre”, hogy értékesítse, aláírja az 1-1,5 millió forintos jutalékról szóló szerződést, és nem zavarja el a megbízottját, amikor ezt látja? Nem bont szerződést, amikor kiderül, hogy az ingatlanos nem tud alaprajzot szerkeszteni, és akár emiatt is elszalaszthat potenciális vevőket? Nem figyelmezteti a „szakembereket”, hogy a telkén lévő épületet nem lehet lakásként árulni?  Nem bont szerződést, amikor úgy dönt, hogy eláll az eladástól?        
Aki úgy gondolja, hogy ilyen „szakemberekre” nincsen szükség, az tegyen ellene. Keresse meg a magas színvonalon dolgozó ingatlanosokat, és bízza rájuk a vagyontárgya értékesítését. Ne engedjük, hogy írni és számolni is képtelen emberek érvényesülhessenek egy ilyen komoly szakmában.”