Egyik kedvenc történetünk 2015-ből.

Kollégánkat, Robit felkérték, hogy segítsen eladni egy vidéki házat. Egy ingatlan iroda már több mint egy éve hirdette, de nagyon kevés volt rá az érdeklődő.

Monor széle, utolsó utca, kétszintes, jó állapotú családi ház, mellette szántóföld. A tulajdonosok, a két kedves nyugdíjas hölgy, és a harmincas évei elején járó unokaöccsük, a kapuban várták Robit. Ő szakértői szemmel járta be a házat, és miközben a lábai mellett a macskák ki-be szaladgáltak, kollégánk kérdésekkel ostromolta a tulajdonosokat. Hosszas beszélgetés alatt rávilágított az érdeklődés hiányának főbb okaira. Az ilyen típusú, a nyolcvanas években épült, nem túl korszerű, túlméretezett családi házakat manapság nem könnyű eladni. Míg az építés évében mindennapos volt, hogy 2-3 generáció él egy fedél alatt, napjainkban a fiatalok inkább külön szeretik elkezdeni közös életüket. Az addig megbízott ingatlanközvetítő képeinél már csak az árazása volt megdöbbentőbb:

Robi a lokációnak, a családi ház műszaki és esztétikai állapotának, valamint a tulajdonosok motivációjának megfelelően meghatározta mind az árat, mind az értékesítési stratégiát. Megkérte a tulajdonosokat, hogy a vevők informálását bízzák majd rá. Megkérte rá a tulajdonosokat, hogy a bemutatók során a háziállatok lehetőleg ne a házban, hanem az udvaron tartózkodjanak. Készített néhány gyönyörűen megkomponált képet, melyek segítségével be lehet mutatni a ház értékes tulajdonságait. (A fenti és a lenti képeken ugyanazok a helyiségek láthatóak, csupán az ingatlanközvetítő személye más.)

Megszerkesztette a vevőcsalogató hirdetés szövegét, amiben felhívta a figyelmet az épületben rejlő lehetőségekre. Telefonon tárgyalt az érdeklődőkkel, ahol a beszélgetések során kiszűrte az „ingatlanturistákat”, akik általában pénz és komoly vételi szándék nélkül, családi programnak tekintik a háznézést. Végül, a szűrőn fennmaradt vevőjelöltekkel leegyeztette az ingatlan bemutatásának időpontját.

Az első bemutató alkalmával az idős hölgyek rendkívül izgatottak voltak, folyamatosan elvették a szakembertől a szót. Szegény érdeklődő nem győzte kapkodni a fejét a jelenlévők között. A bemutató után az unokaöcs segített meggyőzni nénikéit, hogy bízzák a szakemberre az ingatlan tálalását. A következő alkalommal a tulajdonosok megfogadták a tanácsot, bölcsen félrevonultak, szabad kezet adván a bemutatóhoz. A túra végén Robi bevonta őket a beszélgetésbe, és felkérte a hölgyeket, meséljenek a szomszédokról.

- Jaj, aranyoskám, a szomszédokkal nagyon jóban vagyunk – ecsetelte Erzsike –, három éve imádkoznak, hogy ne költözzünk el.

Az ingatlanszakértő nagyot nyelt, és bár igyekezett palástolni feltörő érzelmeit, szentül hitte, hogy a szeme tikkelni kezd. Gyorsan visszavette a szót, és kedélyesen lezárta a bemutatást. Kikísérte a látogatókat, de a kapuban hosszasan beszélgettek még a finanszírozási lehetőségekről, az ingatlanpiac helyzetéről, a környék közlekedéséről. Elköszönés után, a tulajdonosok gyűrűjében kollégánk értékelte a bemutatást.

- Kedves Erzsike, ugye tudja, hogy az előbbi mondata másfél millió forintot ért? De sajnos a vevő oldalán… – kezdte Robi, a néni felé fordulva. Az idős hölgy riadtan pislogott, tekintetében látszott, hogy nem érti az intő szavakat. – Abból az ártatlan kijelentésből, hogy „három éve imádkoznak, a szomszédok, hogy ne költözzünk el”, a vevőnek azonnal feltűnt, hogy valójában már három éve árulják az ingatlant. Ez az információ jelentősen megerősíti az ő alkupozícióját.

Erzsike arca megnyúlt, majd elpirult. Kislányos mosollyal, nevetgélve próbálta oldani a hangulatot. Unokaöccse gyengéden megsimogatta a néni reszkető karját, megnyugtatta, hogy nem követett el semmi rosszat. Robi csak akkor távozott a háztól, amikor már biztos volt benne, a tulajdonosok megértették, miért fontos, hogy a bemutatást az ingatlanszakértő irányítsa. Az ő feladata a releváns információk átadása az érdeklődőknek. Felesleges például megemlíteni, hogy három éve sok volt a betörés a környéken, de már elkapták a tetteseket és azóta rend van. Ezzel nem teszünk hozzá semmit az ingatlanhoz, sőt inkább bogarat ültetünk a vevő fülébe, és azon gondolkodik majd, vajon tényleg javult-e a közbiztonság. A vevőnek csupán annyit mondunk: biztonságos a környék. Mint ahogyan azt sem kell elmondanunk, ha valamelyik szomszéddal haragban állunk. Elképzelhető, hogy csak mi nem jövünk ki az illetővel, és az új tulajdonossal puszipajtások lesznek. Hiszen szerencsére nem vagyunk egyformák.

A valóságot precízen bemutató képeknek, a részletes, - mért adatokat tartalmazó - alaprajznak, a helyszínrajznak, és a megfelelő ár meghatározásának köszönhetően, a következő hetekben sorra érkeztek az érdeklődők. A tulajdonosok csendben, a háttérben kedvesen mosolyogva hagyták érvényesülni az ingatlanos szakembert. Megfogadták a tanácsokat, gondoskodtak róla, hogy a bemutatások alkalmával a házban mindig friss levegő, rend és tisztaság fogadja az érdeklődőket.   

A monori otthon hatvannégy nap alatt megtalálta új tulajdonosát.

Azóta, élve a technikai vívmányokkal, az eladásra kínált ingatlanok hirdetését már ingatlansétával, home staging-el, fénykép hatású látványtervekkel, és drónos videó felvételekkel is megtámogatjuk.